2008. február 3., vasárnap

jövőre is lesz



A tizedik nap

Az iszlám kalendárium szerinti muharram hónap tizedik napján minden évben összegyűlnek a síiták, hogy hátuk korbácsolásával, mellük és fejük ütlegelésével, Husszein imám történetének meghallgatásával és eljátszásával megemlékezzenek a mártíromságáról. Ez az esemény az asúra (jelentése „tizedik nap” az arab nyelvben), amely a korábbi, öncsonkító, véres esemény helyett mára viszonylag szolid ünnepléssé vált.

Az irániak továbbra sem tervezik, hogy a szent síita ünnepet turistalátványossággá degradálják, ezért aki látni szeretné, magának kell utat szerveznie a szépséges Perzsiába vagy a háború sújtotta Irakba. Számtalan átbuszozott és átrepült kilométer és kétórás könyörgős-kiabálós repülőtéri adminisztráció után taxival robogtunk Teheránba, ahol már kilenc napja tart az asúra. Nem késtünk le semmiről: a híres-hírhedt flagelláció a tizedik napnak is programja, az előesti
készülődés pedig az idegenek számára a legbizarrabb események egyike. Késő este hatalmas, másfél mázsás díszek között önmagukat jelképesen ostorozó, feketébe öltözött tömegek vonultak. Ha valaki véletlenül otthon felejtette volna láncos korbácsát vagy zászlóit, a felvonulásnak helyet adó út szélén üldögélő árusoktól pótolhatta a hiányt. A sok sérülés és haláleset miatt az iráni kormányzat néhány évvel ezelőtt betiltotta az önostorozás korábban gyakorolt véres módját, amikor a láncok végére pengéket kötöttek. Az önsanyargatás ma már szimbolikus, néhány éves kisgyermekektől kezdve az idősekig minden korosztály képviselteti magát, elsősorban a fiatalok – hiszen Irán népességének 70 százaléka 25 év alatti. A nők nézőként vesznek részt a ceremónián, az ő dolguk az imádkozás. Adott pillanatban megállt az élet, teherautókról birkákat vezettek az úttestre, másodpercek alatt szakszerűen átvágták az összesnek a torkát. A vér Allahnak bemutatott áldozat, amivel a hívők kifejezik, hogy nem felejtették el Isten hatalmát. És hogy ne vesszen kárba a sok állat, a tetemeket visszadobálták a kocsikra és vitték a henteshez. „Holnapra megfőzik mindet, és szétosztják a szegények között. Ebből bárki ehet, majd ti is megkóstoljátok” - kecsegtetett Ali Reza a másnapi lakomával. Véres keréknyomok között véres cipőben úgy érezheti magát a hívő, mintha most élte volna túl a kerbalai csatát, ahol Husszein imám mártírhalált halt. A henteseknek most kezdődött az igazi munka, rajtuk kívül csak a cigarettaárusok és az esemény szervezői dolgoztak, na meg azok, akik slaggal mosták a vért a kocsijukról.

Asúra napján, február elején, 20 fok és ragyogó napsütés fogadta a teherániakat, akik szerint emberemlékezet óta mindig szép idő volt ezen a napon. Az utcákat ellepték a hívőket kiszolgáló, teát, sáfrányszörpöt és az előző napi áldozásból készített ételt kínáló standok. A felvonulás folytatódott és Dél-Teherán egyik terén érte el a csúcspontját. Itt százezrek verődtek össze, hogy megnézzék a kerbalai vereséget szimbolizáló, 15 méteres sátor felgyújtását. Előtte eljátszották a csatát, Husszein passióját, a tazíját, amelyben a zöldbe, az iszlám szent színébe öltözött harcosokat megtámadják az ellenséget jelképező piros csapatok. Ebben a színjátékban kulcsszereplő a Husszeinnel végző Szemr-et alakító színész. Korábban kockázatos szerep volt ez, az érzelmileg feldúlt tömegek néha végeztek a színésszel, ezért időnkét törvényen kívül helyezték ezeket a játékokat. Előadás közben olajjal locsolták a sátrat, amely a fáklyások bevonulása után hatalmas lángok között pillanatok alatt elenyészett. A közepét tartó oszlop izzó parazsát puszta kézzel tépték szét… A hatalmas kavalkádban megtalált egy zsebtolvaj, de amikor észrevette, hogy látom, amit művel, azonnal eltűnt. A híres perzsa vendégszeretet megnyilvánulásaként nyomban széttépte volna a tömeg, ha kiderül, hogy a szent ünnepet meglátogató vendéget próbálja valaki meglopni. Ehelyett barátságosan készült agyonnyomni a sok ezer ember, élénk vállveregetés és mosolygás közepette.

Még erre az ünnepre is rányomta bélyegét a mai kor. A kezek erdejében fényképezőgépek, kamerák, mobiltelefonok; az asúráról mindenki igyekezett hazavinni a saját elektronikus szeletét.


A tizedik nap
Irán Husszein imám és az Asúra A síita mozlimok által lakott területeken minden évben felelevenítik Husszein imám mártírhalálát. A Mohamed halála után nem sokkal bekövetkezett skizma két részre osztotta a Próféta híveit, mivel nem jelölte ki egyértelműen örökösét.
A korai muszlim közösség vezetői Abu Bakrt, Mohamed unokatestvérét választották meg az első kalifának, mások Alit, Mohamed vejét tartották a Próféta jogos örökösének. Ali hallgatólagosan elfogadta Abu Bakrt, de követői ellenálltak. Ők voltak Ali Pártja – vagyis a síiták, szemben a kalifát követő szunnitákkal. Ali fia volt Husszein, akit 680-ban a mai Irakban található Kerbala melletti csatában lemészároltak 72 követőjével, amikor nem voltak hajlandó behódolni a kalifának és 40 ezres seregének (ebből nyolc ezret öltek meg a csata közben, legalábbis a síita legendárium szerint). A megemlékezés Husszein mártírhalálára az Asúra, a síiták legszentebb ünnepe. Az asúra nem csak Husszein mártíromságáról szól, hanem a síiták évszázados küzdelméről is. A szunniták a történelem során üldözték a síitákat, akik általában menekülésben és elnyomásban éltek, de nem hódoltak be sohasem. Emiatt az asúra az elnyomás, az igazságtalanság elleni harc, az ellenállás jelképévé vált.

Nincsenek megjegyzések: